Az Igazi beavatásom!

2015 januárjában már nagyon izgatott voltam és készültem tudatosan a nyári Everness Fesztiválra. Az előzőből tanulva sokat dolgoztam rá szellemileg, mert megértettem, ha egy ilyen jellegű helyre megy az ember, arra nagyon fel kell készülni, mivel hely-idő aktivizálja be a programokat. Ez lehet előző élet vagy akár jelen élet is. Mivel rengeteg terapeuta volt, ezért sok mindenkiből sok-sok minden jött, mikor test-lélek szinten tisztultak... És akaratlanul is átvesszük ezeket,.és furán érezzük magunkat... A 2014-es fesztiválon Szabinával is ezért pattantunk össze; ő mindenhová beült, minden kezelésre. Én tudtam már akkor tapasztalatból, hogy nem szabad. Óvatosnak kell lenni, nem lehet tudni milyen a tér, a tréner. Ezért januártól minden nap készültem szellemi síkon!!!

Akkoriban nagyon közel voltunk egymáshoz a Korina nevű barátnőmmel.

Teltek, múltak a hónapok, és én egyre izgatottabb voltam és egyre erősebb. Valószínűleg azért, hogy ott kell lennem és most igazán, mert valami hihetetlen dolog fog velem történni. Május eleje lehetett, mikor már nagyon ideges voltam; se jegyünk, se szállás, Korina pedig úgy érzem, nem is akar jönni!!! Hát egy szeles, szomorú vasárnap délután én megírtam neki: ha nem érzi magát készen, mondja meg őszintén!!!

Hát így is lett. Megírta, hogy nem tud jönni, mert Horvátországra gyűjti a pénzt inkább. Jesszusom! Én úgy kiborultam! De ezt miért nem tudta előbb mondani? Nem értem , együtt mentünk új indiai ruhákat venni, terveztük mi mindent csinálunk... Mi történt??? Csak bőgtem egész nap. Nagyon fájt az egész. És akkor Korinát megkértem, hogy egy darabig ne is keressük egymást.

És akkor most én hogy megyek le álmaim helyére? Csak az volt a fejemben, ott kell lennem, ott kell lennem! Kb. 1 hónapom van, hogy el legyen intézve minden. Pár óra múlva egy svt.-s csoporttársammal, Lindával sírva beszélgettem telefonon. Mikor mondta, hogy ő egyébkent is szeretne jönni... Juhhuuu! Nagyon boldog lettem! Spirituális felnőtt, és vele biztos nem veszek össze a fesztiválon. És még svt-zik is…

Na el is kezdtünk szervezkedni. Rá 2 napra meg lett a 4 napos belépőnk, szállást édesanyám intézte, újra Balaton Kenesén, a csodaszép nyaralóban. Közben tesómmal is beszéltem, hogy jutunk le, hogy oldjuk meg, hogy hajnalban és éjszaka `Akaratjáról Kenesére utazgassunk; taxival vagy busszal? Hát necces… És ő azt mondta: tesókám, kapsz tőlem egy sofőrt! Szó szerint sofőrt! Neki az lesz a dolga, hogy ide-oda vigyen. Vaaa!!!! Saját sofőr… Utazásom előtt kb. 2hettel be is mutatott ennek a sofőrnek; Péternek hívták. Mint megtudtam, ő előtte való évben még az utcán élt, hajléktalan volt. Az én drága testvérem megismerte egy haverján keresztül és elkezdte segíteni őt. Ruházta, munkát intézett neki, próbálta felemelni. Hát én pedig nagyon bírom az olyan embereket, akik a semmiből jönnek, és kikupálják magukat. Szimpatikus volt a sofőröm.

Már csak egy hét… Hu, na onnantól alig aludtam, alig ettem... Még többet meditáltam, tisztítottam magam... Egyszer, mikor nagyon befelé voltam fordulva, meditatív állapotban jött egy erős érzés; valami hihetetlen dolog fog történni az Evernessen velem!

Mikor kinyitottam a szemem, azt képzeltem, hogy a hófehér indiai ruhámban a nagykoncerten vagyok, mikor Mirabei Ceiba-ék zenélnek. Én a tömegből felszállok az ég felé, szárnyaim nőnek. És mindenki engem tapsol.

Hát nem így lett

Eljött az indulás napja. 13:00-kor érkezett meg a sofőröm. Én már felöltözve a gyönyörű indiai hacukámban... Előtte való nap a drága lélektársam Orbán Niki elkészítette a frizurám, és festett hennát a kezeimre, ami elég halvány lett. És gondoltam egy nagyot! Ha már van sofőröm és neki az a dolga, hogy hozzon, vigyen, vigyen ki Szigetszentmiklósra! Aztán a Lindát vegyük fel és onnan irány az Everness…

Így is lett. Elindultunk. Péternek elmeséltem, mi a program, mi-hogy lesz. Nagyon készséges volt es türelmes. Útközben az autópályánál megálltunk tankolni. Szegény Péter a gázolaj helyett benzint tankolt! Le is állt az autó. Most mi lesz?! Felhívott valakit, aki elmondta neki, mit tegyen: le kell szívni a benzint, és gázolajat lehet rá önteni. Jó messze robbantunk le a kúttól. Közben hívtam a spirituális barátnőket. Mi ez? Próbáltam figyelni a jelekre, mit üzen ez nekem? Aki tudta, küldte a kocsira az energiát. Péter kb. fél óra múlva vissza is érkezett egy kannával, és egy csővel. Elvégezte a műveletet. Hát nem indult be az autó, nagyon ideges volt. Kértem, üljön be az autóba és mutatok neki valami olyat, mit még sosem tapasztalt; csak, hogy kicsit bele lásson a spirituális világomba. Igazán én sem tudtam, mi fog történni, csak behunytam a szemem, összehangolódtam a kocsival, és elképzeltem, hogy beindul! És igen!!!! El is indult! Péterünk nagyon ledöbbent... És én is... De indulnunk kellet. Na elővette a navigációt, ami előtte jól működött, de hirtelen elromlott. Hát most azt kértem, adja a kezembe; kipróbálok valamit: ha embereket, növényeket lehet energiával gyógyítani, tárgyakat miért ne?! Hát láss csodát, a teljesen tönkre ment navigáció elindult. Na jó, ezt már én sem akartam elhinni, mit adok elő... Ránéztem az órára, óriás csúszásban vagyunk! Csőgáz, induljunk! Meg is feledkeztünk a csoda történésekről.

Beugrottunk a drága Nikimhez, kijavította a hennám... Majd rá fél órára már Linda is a kocsiban, és tűzés Balcsira... Előbb a nyaralóba mentünk. Hihetetlen élmény volt újra ott. Gyorsan ki is pakoltunk, elmentünk enni. Találtunk Kenesén egy csodás kis vendéglőt. Közben sokat nevettünk, beszélgettünk. Végre felszabadult voltam.

Átvettük a jegyeket, mikor kiderült, hogy csak este 10-kor lehet bemenni a fesztiválra. Addig is jól el voltunk a nyaralóban. Mivel akkor mar tisztában voltam a képességeimmel, kérdezés nélkül Péternek el kezdtem mondani, hogy itt a halott kutyája, akit kiskorában veszített el... Ő pedig kiborult, hogy én soha többet ne csináljak ilyet, mert valami fura állapotba került, és újra előjöttek a fájdalmas emlékei... Nagyon haragudott rám. Ezután Linda felnyitotta a szemem: nincs jogom kérdezés nélkül ilyet csinálni! Másokra rátettem, hogy mit érzékelek, stb. És akkor megértettem, hogy nem tehetem mással, aki picit sincs ebben a világban! Köszönöm Linda!!! Azóta nagyon óvatos vagyok, és csak engedéllyel közvetítek.

Na, eljött a 10 óra, végre bemehettünk a fesztiválra. Akkor nagy csalódás ért: ez már nem olyan, mint a 2014-es fesztivál, ez más lett... Jajj, de szomorú lettem. Linda es Péter próbáltak lelket önteni belém, de én szomorú fejjel lefeküdtem aludni.

Tudtam, reggel már jobb lesz,mert 8-kor Kirtan Band zenél a parton. Siettünk is, ismét csodával indult a reggelem. Táncoltam, kántáltam a szanszkrit dalokat. Fel is emelte a rezgésem. Mikor vége lett az öröm zenélésnek, elváltunk Lindával. Mondta, hogy elmegy jógázni. Én kértem, hogy majd vegye fel a telefont, ne veszítsük el egymást. Elkezdtem bolyongani, nem találtam a helyem, olyan más volt az Everness… Nagyon szomorú voltam. És akkor megláttam az én drága henna festő Bencémet a Magnet sátor előtt! A nyakába borultam és mérhetetlenül elkezdtem zokogni. Ő, mint mindig, most is óriási lélek nyugalommal átölelt és megkérdezte, hogy mi a baj. Bencém, nem tudom… Abban a pillanatban egy férfi lépett hozzám, nagyon fura volt, mint egy ágról szakadt… Akkor még nem is sejtettem, hogy ő az, aki által megtisztulok igazán… Tehát mikor mellettem állt, angolul kezdett beszélni hozzám. Persze én egy kukkot sem értettem. Bencém fordított; azt mondta, hogy én nagyon nehézben vagyok, és nehéz sorsot cipelek, de különleges vagyok, csak nagyon kell tisztulnom és most itt az idő... Valami nagy sírás, düh fakadt ki belőlem. Ő azt javasolta, üssem ki magamból a sámán dobolás alatt egy babzsákba. Én ezt tettem. Nem értettem, mi történik. Csak sírtam, ütöttem a babzsákot és mentem bele a sámándobolásba. Pár perc elteltével egy finom, lágy energiájú hölgy lépett hozzám. Elkezdett simogatni és nyugtatni. Nem nagyon engedtem addig, hogy idegenek hozzám érjenek, de tőle szívesen fogadtam... Meg is nyugodtam. Ő SZŰCS HAJNAL. Sámángyógyítással foglalkozik. Erőt vettem és már tudtam mosolyogni is. Eközben Linda is előkerült és elmeséltem neki, mi történt. Ez pénteken volt. Elég jól eltelt az a napom. Már vártam az estét, mert tudtam, hogy jönnek a Mirabei Ceiba-ék és végre újra velük kapcsolódhatom… És persze arra vártam, hogy a koncert alatt majd szentté avatnak. Elmondhatatlan élmény volt újra átélni a csodát. Miközben táncoltam, ott volt ez a számomra akkor még mindig fura férfi, aki sámán volt. Lent feküdt a földön, a fejére húzva a kalapja és pont mellette táncoltam. Ő felemelte a kalapját, rám nézett, én meg tisztán, magamban láttam, milyen jól vagyok. Már meg is tisztultam. Tovább táncoltam. Azon az estén nem történt meg az én várva várt nagy szentté avatásom. Viszont még közelebb kerültem a Mirabei zenéjéhez. Másnap reggel felvettem a gyönyörű fehér indiai ruhám. Nagyon feszült voltam, mert elég hűvös volt. Haza is kellett mennem csizmát, kabátot húznom. Újra letáboroztam a Magnet sátor előtt, Bencémmel kapcsolódtam, jól elvoltunk. Mikor mondta, hogy üljünk át a Shanti táborhoz, mert Didgeridoo lesz, fogalmam sem volt mi az, de megindultam. Lindust is odahívtam és nagyon boldog volt, mert ezt a fura hangszert mar rág ki szerette volna próbálni. Közben találkoztam egy kliensemmel; leült velem a shanti sátorhoz és kifakadtam neki: nem tudom feldolgozni, hogy ki lettem, pedig én akartam. Látok, hallok, olyan képességeim lettek, amikről eddig nem tudtam! Tudtam, hogy ő már akkor sámán taokat tanult. Próbált nyugtatni, mikor újra a kalapos sámán oda lépett hozzám, és elkezdte mondani, hogy mire van szükségem, és ő látja, ki van bennem. Ki uralja az életem, mit kell tennem, hogy megtisztuljak. Egy óriási lény van bennem, kb., mint Lucifer. Majd mondta, hogy ő konkrétan ördögűzéssel foglalkozik. Megnyomott a karomon valami pontot és olyan sátáni üvöltés jött belőlem, mint még soha. Jesszus, ez mi? Körülöttem mindenki megdermedt. Azt éreztem, el kell mennem ezzel a férfival, hogy megcsinálja a tisztításom... Kértem Bencém, Lindát, hogy segítsenek, jöjjenek velem. Szó nélkül jöttek. A sámán hívott egy Didgeridoo-s férfit is... Ez egy ausztrál ősi hangszer... És megtaláltuk a helyünk, távol a fesztiváltól. Megkezdődött a transzutazásom. Pontokat nyomott a testemen, amire óriási üvöltések jöttek belőlem. És kezdődött az utazásom… Először azt láttam, éreztem, hogy benne vagyok valamiben, és ki akarok jönni. A segítőim, a többiek biztattak: gyere ki ez, a lény, ahová be vagy zárva! Én rájuk néztem és megnyugodtam. Bátor lettem, konkrétan megéltem, hogy kilépek ebből a fogságból. Mikor kiléptem ebből a valamiből, szétnéztem és elkezdtem sétálni és sírni. Mikor megláttam a napfényt, leborultam és csókoltam a földet. Úristenem, itt vagyok a földön, ez csodálatos!!! Hol voltam eddig??!

Aztán jöttek a következő megélések. Azt éreztem, száz kezem van és Indiában élek. Kérdezték, hogy ez én vagyok? Igen Bence, magamat látom Indiában egy istennőként, kinek száz keze van… Ő mondta, hogy ez Shiva... Shivának látod magad…Vaaaa, akkor én voltam Shiva istennő régen? Következő pillanatban konkrétan a pokol kapuja előtt álltam, és láttam mindent, hogy milyen a pokol. És csak ez a mondat jött ki belőlem: ez már nem az én világom, semmi kedvem már bemenni oda... És akkor el is tűnt. De abban a pillanatban maga Lucifer jelent meg! Vaaa micsoda férfi alakjában mutatta meg magát! Pont a zsánerem! Régen csak a kopasz, gyúrós férfiak vonzottak. Hét őt ilyennek láttam. Egyre közelebb jött és én csak annyit mondtam neki: GYERE MÉG, GYERE MÉG! MÁR NEM FÉLEK TŐLED!!! És eltűnt.

Kinyitottam a szemem és halva láttam magam… De tényleg! Azt láttam, halott vagyok, a segítőim között halottan feküdtem… Elkezdtem újra sétálni a víz felé. Jesszusom, mi történik itt, mit tettek az italomba? Várj Edi, hisz nem is ittál még csak vizet sem velük!!!! Aztán visszamentem hozzájuk, és ezt mondtam: na jó, ennek mikor lesz már vége? Akkor a sámán bólintott; itt van most vége, de ez még csak a kezdet… Este jöjjek vissza a szertartást folyatni kell.

Ahh, dehogy megyek vissza gondoltam! Mi van ezzel a kalapos bácsival…

Hu, hát ez mi volt Linda? Kérdeztem. Imádtam, mert nagyon jó humorú hölgy. Edi, ez egy kandi kamera volt és te Hollywood-i sztár leszel! Ez brutál volt!

Na távoztunk a fesztiválról, jött értünk Péter, aki rám nézett és azt kérdezte: Edina te be vagy drogozva? Én azonnal leüvöltöttem a fejét, hogy miért gondol rólam ilyet. Nagyjából elmeséltem, mi történt velem és ő ledöbbent. Kezdett ő is megnyílni efelé a világ felé. Már jól kezelte, ha halott lelkeket érzékeltem vagy mást. Sőt tetszett is neki! Meg is jegyezte: Edina te nem ember vagy, hanem igazából egy istennő. Akkor elmondtam neki, hogy Shiva istennőnek láttam magam a szertartás közben.

Megvacsoráztunk a szuper kis vendéglőben, és haza tértünk. Nagyon jól el voltunk, játszottunk, nevettünk... Mikor kértem Pétert, hogy nyomkodja már meg a hátam, Linda azonnal mondta, hogy ne Edi, mert a sámán is nyomkodott és nem lehet tudni, ki fog beaktivizálódni.... De gondoltam, csak nem lesz semmi baj. Azonban én olyan transzba estem, mint még soha. Felálltam a székre, velem szemben Péter ült. Elkezdtem eltorzult hangon beszélni, üvölteni. Istennő voltam régen, de szerelmes lettem egy férfiba, és kértem Lucifert segítsen, hogy lejöhessek a földre. Eladtam a lelkem neki!!! Mint meg tudtam, utóbb az istennők nem igazán jöhetnek le földi halandónak. És az a férfi, a hajléktalan fogatlan férfi volt, aki miatt lejöttem ide. Vaaa hát érzelmileg el is kezdett megérinteni Péter, sőt szerelmes lettem belé! Pikk-pakk egy fogatlan 50 éves pasiba, ez durva!!!

Szerelmes vagyok egy fogatlan hajléktalanba, vaaaa... Felülmúltam önmagam ismét! Szóval ennyire nem fontos a külső... Akkor értettem, hogy amit tanulok előző életekből felismertem őt, és ez az úgynevezett karmám. Mert a lélek a fontos. Azon az estén nagyon megborultunk, hogy mit adtam elő és még terápia, szertartás sem volt. Linda elővette az svt-t és elkezdett tisztítani. Kb. egy óra múlva le is nyugodtunk. Én nagyon féltem. Olyan dolgokat érzékelt, amit addig nem. Sötét, nagy árnyakat, energiákat láttam, ahogy a terek, dimenziók megnyílnak. Péterem masszívan állt és nyugtatott, mint aki világ életében ebben a világban élt, nagyon helyén kezelte a dolgokat. Kint ültünk, én táncoltam a Mirabei cd-re. A koncert végén megvettem az összes hanganyagukat. NAGYON SZERETEM AZ ELŐADÓKAT AZZAL TÁMOGATNI, HOGY MEGVÁSÁROLOM TŐLÜK A KIADOTT CD-JÜKET. Míg kint pihengettem, Linda kijött kicsit zaklatottan a teraszra. Edina emlékszel, hogy a sámán azt mondta, ami rajtad van ezüst nyaklánc, bokalánc, karlánc nem jó, tele van a múlt emlékeiddel, negativitással és sorolhatnám mi minden rosszal… Dobd be a Balatonba... Mi van? Linda, ez az egész kb. 60 ezertForint volt... Nem, nem dobom... De legalább vedd le és tűz felett tisztítsd meg, kérte az én segítő bölcs társam. Rendben, ezt megteszem. Gyertyaláng felett meg szerettem volna tisztítani, mikor beleesett az égő gyertyába. A faggyús, óriási gyertya felett machináltam; szuper most hogy veszem ki? Már annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem bíbelődni vele. Gondoltam, majd reggel kiötlünk valamit...

És lefeküdtünk aludni. Nehezen aludtam el, nem értettem mi a franc történik velem.

Reggel kényelmesen keltünk. Akkor már nem rohantam a fesztiválra, mert nem volt érkezésünk visszamenni. Elkezdtünk készülődni haza, összecsomagolni. És újra kezdődött: üvöltöttem, bőgtem, mint az állat, szó szerint 3 órán át. A többiek kint ültek, és hagytak, had jöjjön ki belőlem. Mi van, ez már örökre így marad??? Nagyon megijedtem. Aztán mivel annyi mindent tanultam, tudatosan elkezdtem vissza hívni magam, mantrázni, imádkozni, kineziológiai pontokat nyomni, odafigyelni a légzésemre… Huuuu, és végre vége lett... Elindultunk haza. Előbb Lindát vittük a családjához ott Balatonon. Már nem emlékszem, hova csak arra, hogy jó esős idő lett! Mikor kitettük őt, elbúcsúztunk. Jött egy erős érzés: az ékszereid dobd bele a Balatonba... Esett az eső, fújt a szél. Én beleálltam térdig a Balatonba és nem fogjatok elhinni mit történt… Valamiért kitártam a két kezem, becsuktam a szemem és azt mondtam hangosan: álljon el az eső! ÉS ELÁLLT ABBAN A PILLANATBAN!!! Álljon el a Balaton hullámzása! ÉS A BALATON ELCSENDESEDETT! Fel sem fogtam igazán, mit csináltam. Bedobtam a Balatonba az ékszereim, és tudtam: a múltam végleg lezáródott!!! Beültem a kocsiba. Péter elém guggolt, megtörölte a vizes, homokos lábam és láttam rajra, hogy ez jár a fejében: ÚRISTEN, MIT MŰVEL EZ A NŐ?! Ő csak annyit mondott: igen, te istennő vagy...

Nem is fogtam fel semmit. Megindultunk haza. Különleges dolgokat érzékeltem és játszottam: álljon el az eső, süssön a nap. Nagyon nagy dugó volt és rákoncentráltam. És nem tudom hogyan, de kb. rá 5 percre vége lett a dugónak az autópályán. És nyugodtan haladtunk haza felé.

Már vártam, hogy haza érjek, fáradt voltam, hiányzott a kiskutyám. A szüleim, a testvérem. Ezalatt a pár nap alatt fogytam 5 kilót, az arcom kisimulva, pedig mint aki 5 hete nem aludt... Jó volt haza érni, azt hittem vége az izgalmaknak és majd itthon minden a régi lesz... Ah, nem sajnos. Péterrel nem lett semmi közöttünk. Semmi, de semmi. Kiderült, hogy megrögzött hazudozó és még sorolhatnám... A testvérem sem alkalmazta tovább. Nagyon fájt a szívem, úgy megkedveltem. És olyan csodán mentünk keresztül akkor együtt, amit csak filmekben látni.

Közben megszületett a keresztlányom, Fanni. Az én egy igaz barátom lánya. Tudtuk Nikivel, hogy valami köze van Fannikának az én szertartásaimhoz és az egészhez, mert vele terveztük, hogy 2015-ben megyünk az Evernessre, erre kiderült, hogy pont akkor fog szülni. És mikor született, még akkor nem voltam túl a brutál tisztításomon.

Bizony ám… Szegény. Emlékszem, a szülő ágyon hallgatott szinte, hogy mik történtek és, hogy meg vagyok borulva. Kb. 4 héten át a világomat nem tudtam... Közben Czakó Éva és lánya ápolték a lelkem, és mondták: igen, ilyen féle dolgok léteznek. Évi nagyon sokat adott akkor is, és bíztam benne, mert nem nézett bolondnak, sőt…

Fanni és Czakó Évi nagyon támogatott, amikor haza értem. Fanni volt az első,akit felhívtam haza térésemkor: Fanni tényleg igaz, amit rólam közvetítettél!

Minden nap a Mirabei cd-t hallgattam, és valami fura mozgás jött belőlem a zenéjükre. A kezeim mintha 100 lett volna, és mintha varázsoltam volna velük.

Azóta ez a cd számomra nagyon sokat jelent. Már kezdett lecsendesedni a fejem, eszembe jutottak a szavak, amiket a sámán tanácsolt. Kezdtem betartani őket... És rájöttem, hogy sosem voltam igazán befelé magammal, Istennel... Egy délután leültem a lakásomtól nem messze egy óriási fa alá és elkezdtem mantrázni. KELL VALAMI MEGOLDÁSNAK LENNI! KELL VALAMI MEGOLDÁSNAK LENNI...

És igen, jött is! Edina fogd fel, hogy sosem lesz már átlagos életed! Eddig sem volt. Tedd le a külsőségeket, engedd el a régi embereket az életedből! Vegyél vissza az arcodból, legyél Istennel, ne a negatívra fókuszálj… Fesd át a hajad barnára, bocsáss meg mindenkinek...

Hát szép lassan el is kezdtem. Augusztus végén találtam egy nagyon profi fodrászt, Ildikót, akiben megbíztam és végre 10 év után neki álltunk barnára festeni a gyönyörű hajam. Konkrétan a múlt, a mocsok tűnt el a fejemről. Vaaaa, nagyon más lettem a barna hajjal.

Szeptemberben elkezdtem felkutatni a kalapos sámánt. Még a nevét sem tudtam, mikor Szűcs Hajnal megadta a barátjának a facebook elérhetőségét és én írtam is Lacinak. Ő összehozott egy találkozót vele. A Jászai téren volt megbeszélve a találkozó. Kriszti ismerősömet megkértem, hogy segítsen és jöjjön el tolmácsnak. Bíztam benne, mert folyékonyan beszélt angolul és a spirituális nyelvet is értette. És igen, végre találkoztam a kalapos varázslómmal. Millió kérdésem volt, válaszolt is sok mindenre. Most ki vagyok, ki voltam, mit kell tennem és mint nem... Nyomatékosan kijelentette, hogy a természettel nem játszhatok!!! Hagyjam abba a természet irányítását... Jujj, akkor értettem meg... És onnantól be is fejeztem.

Próbáltam betartani, amiket javasolt, de elmondta azt is, hogy ez csak a kezdet, sok ilyenen kell részt vennem, hogy megtisztuljak...

Azóta is már 3-szor voltam a különleges szertartásán!!! Igazi ősi sámán Szent bab kakaó szertartásokon, dobbal, nádi hegedűvel, ördögűző tőrrel... Erről külön lesz egy szép kis beszámolóm!!!

Hát ez volt az én beavatásom az új, igazi életembe. Igaz, nem emelkedtem a mennybe, nem avattak szentté, és nem engem ünnepelt több ezer ember, de megértettem sok mindent... Pl. miért nem mehettem Korinával és Nikivel a fesztiválra… Hát mert ők nem bírták volna el ezt, főleg a Korina... És köszönöm, hogy nem ők voltak ott velem..

Ezúton szeretnék hálát adni H. Lindának azért, mert ilyen bátor, türelmes, gondoskodó, megértő támaszt nyújtott és részt vett velem ebben a csodámban... Nagyon nagy helyet foglal a szívemben ...

 

 

Ez a zene hozta meg a varázs tudományom...

Megosztás a facebookon